TESTO DELLA PETIZIONE

La BCE deve servire per il bene comune – salute, occupazione, ambiente – e non per la finanza. La crisi sanitaria mondiale senza precedenti richiede una nuova solidarietà per una vera cooperazione nel campo della salute e per la produzione di beni e servizi ad essa collegati. Questo pone una sfida all’Unione Europea, nei riguardi dei popoli europei e nei riguardi del mondo, in particolare dei paesi del sud ed emergenti.

Dobbiamo agire su tre livelli: combattere la pandemia sostenendo i sistemi sanitari pubblici di ogni paese; assicurare il reddito e l’occupazione dei lavoratori dipendenti, degli artigiani e dei lavoratori autonomi; sostenere il sistema produttivo e avviare una riconversione sociale e ambientale della produzione e dell’economia.

Per fare questo servono ingenti risorse. Non è invocando i mercati finanziari che possiamo ottenerle. Metterebbe il sistema sanitario ancora di più nelle mani della finanza e della speculazione. Proprio la pressione dei mercati finanziari ha dato un contributo determinante al taglio della spesa pubblica, portandoci nella situazione attuale, a seguito di una serie di piani di austerità lanciati per soddisfare l’avidità del capitale contro la sanità e tutti i servizi pubblici! Per questo, oltre a intervenire per prevenire speculazioni finanziarie sul debito di ciascun paese, la BCE deve finanziare immediatamente il sistema sanitario e quindi la riconversione sociale e ambientale delle produzioni e dell’economia. A partire dai 1.050 miliardi di euro annunciati dalla BCE, la creazione monetaria deve anche essere messa a disposizione del sistema sanitario pubblico e di altri servizi pubblici in ciascun paese dell’Unione Europea.

Chiediamo quindi l’immediata creazione di un Fondo Sanitario Europeo che in seguito potrà ampliare la sua azione. Riceverà i suoi soldi dalla BCE sotto forma di titoli a 100 anni non negoziabili sui mercati. Finanzierà, con prestiti a tassi zero o negativi e con anticipi non rimborsabili, le spese degli Stati membri per il loro sistema sanitario pubblico e altri servizi pubblici in risposta alla crisi del Coronavirus. L’articolo 123, paragrafo 2, del trattato di Lisbona lo consente. Ogni stato membro ne trarrebbe beneficio, in proporzione alla sua popolazione. Questo Fondo sarebbe gestito democraticamente, con rappresentanti del Parlamento europeo e del Consiglio economico e sociale europeo, rappresentanti dei parlamenti nazionali e rappresentanti del personale dei sistemi di sanità pubblica. Parte di questo fondo potrebbe essere utilizzata per la spesa sanitaria pubblica nei paesi in via di sviluppo o emergenti in Africa, America Latina, Mediterraneo meridionale e Oriente al di fuori dell’UE. Parallelamente il Fondo avvierà la propria attività finalizzata al mantenimento dell’occupazione e dei redditi. In terzo luogo il Fondo opererà per sviluppare la cooperazione industriale delle attività connesse alla salute e la riconversione ambientale e sociale delle produzioni.Questo attraverso accordi di cooperazione non capitalistici che soddisfino in modo equilibrato, in tutti i paesi dell’UE, i bisogni di salute.

I primi firmatari sono:

Annamária ARTNER-Economista (Ungheria), Heinz BIERBAUM-Presidente della Sinistra Europea (Germania), Walter BAIER-Coordinatore politico di transform ! europe (Austria), Giannis BASKOZOS-ex sottosegretario del Ministero della Salute (Grecia), Bruno BAURAIND-Economista, segretario generale del Gresea (Belgio), Frederic BOCCARA’-Economista, CESE, Comitato esecuivo PCF(Francia), Vincent BOULET-Responsabile Europa PCF (Francia), Giovanna CAPELLI-Responsabile Europa Partito della Rifondazione Comunista (Italia), Denis DURAND-Economista, ex dirigente della Banca di Francia, PCF (Francia), Luis FAZENDA- ex vicepresidente del Parlamento (Portogallo), Paolo FERRERO-ex Ministro del Welfare, Vicepresidente della Sinistra Europea (Italia), Andrea FUMAGALLI-Economista (Italia), Waltraud FRITZ-Segretariato Partito della Sinistra Europea (Austria), Georgios GIANNOPOULOS-ex sottosegretario del Ministero della Salute (Grecia), Josè GUSMAO-MEP, Bloco de Esquerda (Portogallo), Pierre LAURENT-Vicepresidente della Sinistra Europea (Francia), Fernando LUENGO ESCALONILLA-Economista (Spagna), Giovannni MAZZETTI-Economista (Italia), Mirko MESSNER-Segretario Partito comunista (Austria), Catherine MILLS-Economista, università Panthéon-Sorbonne (Francia), Maite MOLA-Vicepresidente della Sinistra Europea (Spagna), Judit MORVA-Economista (Ungheria), Carlos SANCHEZ MATO-Responsabile economico Izquierda Unida(Spagna), Barbara STEINER-Direttrice di transform ! europe (Austria), Antonella STIRATI-Economista (Italia), Evelyne TERNANT-Economista, Partito Comunista Francese (Francia), Axel TROOST-Economista (Germania), Euclides TSAKALOTOS-Economista, Ex Ministro delle Finanze (Grecia), Attila VAJNAI-Segretariato della Sinistra Europea (Ungheria), Adreas XANTHOS-ex Ministro della Salute (Grecia)

La BCE doit servir aux Bien Communs (santé, emploi, climat) et non à la finance. La crise sanitaire sans précédent appelle une solidarité nouvelle pour de véritables coopérations dans le domaine de la santé et de la production des biens et des services liés à celle-ci. Cela interpelle l’Union européenne, pour les peuples européens et dans sa contribution au monde. Il faut agir sur trois plans : lutter contre la pandémie en appuyant les systèmes de santé publique de chaque pays membre, sécuriser les revenus et l’emploi des travailleurs salariés, artisans, auto-entrepreneurs, mobiliser le système productif et investir pour répondre à ces besoins immédiats et dans la perspective d’une reconversion sociale et environnementale des productions comme de l‘économie. Cette solidarité est indispensable. Elle demande des moyens financiers. Ce n’est pas en faisant appel aux marchés financiers qu’on pourra la mettre en œuvre. Cela mettrait encore plus le système de santé entre leurs mains, avec des titres de dette coûteux et soumis à spéculation. C’est déjà la pression des marchés financiers pour faire baisser les dépenses publiques qui nous a mis dans la situation présente, à la suite d’une succession de plans d’austérité enclenchés pour satisfaire l’avidité du capital contre l’hôpital et tous les services publics ! En plus d’ empêcher la spéculation financière sur la dette de chaque pays, la BCE doit financer le système de santé et commencer, ainsi la conversion sociale et environnementale des productions et de l’économie. Les 1.050 milliards d’euros de création monétaire annoncés par la BCE doivent être ainsi mis à la disposition du système public de santé et des autres services publics dans chaque pays de l’Union européenne. Nous appelons pour cela à créer un Fonds Européen pour la Santé, immédiatement. Il pourra élargir son action par la suite. Il recevrait son argent de la BCE sous forme de titres à 100 ans, non négociables sur les marchés. Il financerait par des prêts à taux nul, voire négatif, et par des avances non remboursables les dépenses des Etats membres pour leur système public de santé et les autres services publics répondant à la crise du Coronavirus. L’article 123, paragraphe 2, du Traité de Lisbonne le permet. Chaque Etat membre en bénéficierait, en proportion de sa population. Ce Fonds serait géré démocratiquement, avec des représentants du parlement européen et du Conseil économique et social européen, des représentants des parlements nationaux et des représentants des personnels des systèmes publics de santé. Une partie de ce fonds pourrait être destiné aux dépenses publiques de santé des pays en développement ou émergents d’Afrique, d’Amérique Latine, de la méditerranée Sud et de l’Est hors UE. Dans le même temps, pour le maintien de l’emploi et des revenus, des mesures devraient être prises pour une autre sélectivité de la politique de crédit des banques aux entreprises. Cette sélectivité reposerait sur des critères et conditions précises : sécurisation des revenus et maintien de l’emploi. Troisièmement, il faut des moyens de coopération industrielle pour les activités liées à la santé dans une reconversion environnementale et sociale, par des accords coopératifs non capitalistiques, et la répartition équilibrée des productions dans tous les pays de l’UE. Cela suppose des éléments de partage des technologies.

Premiers Signataires :

Annamária ARTNER-Economiste, Hongrie Heinz BIERBAUM-Président de la Gauche Européenne(Allemagne), Walter BAIER-Coordinateur politique de Transform! Europe(Autriche), Giannis BASKOZOS-ex secrétaire d’Etat du Ministre de la Santé(Grèce), Bruno BAURAIND-Economiste, secrétaire général du GRESEA(Belgique), Frederic BOCCARA-Economiste, CESE, Comité exécutif du PCF(France), Vincent BOULET-Responsable Europe PCF(France) Denis DURAND-Economiste, ancien cadre de la Banque de France, PCF(France), Giovanna CAPELLI-Responsable Europe PRC (Italie), Luis Fazenda-ex vicepresident du Parliament(Portugal) Paolo FERRERO-ex Ministre de la Sécurité Sociale, Vice-président du PGE(Italie) Andrea FUMAGALLI-Economiste(Italie) Waltraud FRITZ-Secrétaire du PGE(Autriche) Georgios GIANNOPOULOS-ex secrétaire d’Etat du Ministre de la Santé(Grèce) José GUSMAO-MEP, Bloco de Esquerda(Portugal)
Pierre LAURENT-Vice-Président du PGE(France) Fernando LUENGO ESCALONILLA-Economiste(Espagne) Giovannni MAZZETTI-Economiste(Italie) Mirko MESSNER-Secrétaire du Parti Communiste(Autriche) Catherine MILLS-Economiste, Université Panthéon-Sorbonne(France) Maite MOLA-Vice-Présidente du PGE(Espagne) Judit MORVA-Economiste(Hongrie) Carlos SANCHEZ MATO-Responsable économique Izquierda Unida(Espagne) Barbara STEINER-Directrice de Transform ! Europe(Autriche) Antonella STIRATI-Economiste(Italie) Evelyne TERNANT-Economiste, PCF(France) Axel TROOST-Economiste(Allemagne) Euclides TSAKALOTOS-Economiste, Ex Ministre des Finances(Grèce) Attila VAJNAI-Secrétaire PGE(Hongrie) Adreas XANTHOS-ex Ministre de la Santé(Grèce)

The ECB must serve the common good – health, employment, climate – and not the finance. The unprecedented health crisis in the world calls for a new solidarity for genuine cooperation in the field of health and the production of related goods and services. This challenges the European Union, vis-à-vis the Eupeopean peoples and in its contribution to the world, in particular the countries of the South and the emerging countries. We shall act on three levels: combating the pandemic by supporting the public health systems of each Member State. Ensuring the income and employment of workers, such as craftsmen and self-employed workers. Mobilising the production system and making investments to meet these immediate needs, with a view to the social and environmental conversion of productions and of the economy. This solidarity is essential. It calls for financial means. It is not by invoking the financial markets that we can implement it. Doing that, one would put the health system even more in their hands, with expensive and speculative debt securities. It is also the pressure from the financial markets to reduce public spending, that has already put us in the current situation, following a series of austerity plans launched to satisfy the greed of capital against hospitals and all public services! In addition to intervening to prevent financial speculation on the debt of each country, the ECB must also finance the health system and thus begin the social and environmental conversion of productions and economy. From the 1,050 billion euros announced by the ECB, the quantitative easing must also be made available to the public health system and other public services in each EU country. We therefore immediately call for the creation of a European Health Fund. It can then expand its action. It will receive money from the ECB in the form of 100-year-old securities, which are not negotiable on the markets. It would finance, with loans at zero or even negative interest rates and with non-refundable advances, the expenses of the Member States for their public health system and other public services in response to the Coronavirus crisis. Article 123 (2) of the Lisbon Treaty allows this. Each Member State would benefit, in proportion to its population. This Fund would be managed democratically, with representatives of the European Parliament and the European Economic and Social Council, representatives of national parliaments and representatives of the staff of public health systems. Part of this Fund could be used for public health expenditure in developing or emerging countries in Africa, Latin America, the Southern Mediterranean and the East outside the EU. At the same time, in order to help maintain employment and income, measures should be taken with regard to the aid of another selectivity of banks’ lending policy to companies.
Third, it is necessary to develop the means of industrial cooperation concerning health-related activities in an environmental and social conversion of productions. This should be done through non-capitalist cooperation agreements, in a balanced manner, in all EU countries. This requires elements of technology sharing.

The first signatories are:

Annamária ARTNER-Economist (Hungary), Heinz BIERBAUM-President of the European Left Party (Germany), Walter BAIER-Political coordinator of transform ! europe(Austria), Giannis BASKOZOS-former General secretary Ministry of Health(Greece), Bruno BAURAIND-Economist, general secretary of GRESEA(Belgium), Frederic BOCCARA’-Economist, CESE, Executive committee of PCF(France), Vincent BOULET-ELP secretariat, Responsible for Europe of PCF(France), Giovanna CAPELLI-Responsible for Europe of Refoundation Communist Party(Italy), Denis DURAND-Economist, former French central bank manager, PCF (France), Luis FAZENDA-former vice-president of parliament (Portugal), Paolo FERRERO -former Welfare Minister, Vicepresident of the European Left Party(Italy), Andrea FUMAGALLI-Economist(Italy), Waltraud FRITZ-European Left secretariat(Austria), Georgios GIANNOPOULOS-former General secretary Ministry of Health(Greece), José GUSMAO-MEP, Bloco de Esquerda(Portugal), Pierre LAURENT-Vicepresident of the European Left Party(France), Fernando LUENGO ESCALONILLA-Economist (Spain), Giovannni MAZZETTI-Economist (Italy), Mirko MESSNER-Secretary of the Communist Party (Austria), Catherine MILLS-Economist, Panthéon-Sorbonne University(France), Maite MOLA-Vicepresident of the European Left Party (Spain), Judit MORVA-Economist (Hungary), Carlos SANCHEZ MATO-Responsible for the economic sector of Izquierda Unida(Spain), Barbara STEINER-Director of transform ! europe (Austria), Antonella STIRATI-Economist (Italy), Evelyne TERNANT-Economist, French Communist Party(France), Axel TROOST-Economist (Germany), Euclides TSAKALOTOS-Economist, former Finance Minister (Greece), Attila VAJNAI-European Left Party Segretariat (Hungary), Adreas XANTHOS-former Minister of Health (Greece)

EZB Mittel für Gesundheit nicht für das Kapital – Internationale Petition

Die EZB muss dem Gemeinwohl dienen – wie der Gesundheit, der Beschäftigung, dem Klima aber nicht dem Finanzsektor.

Die weltweit beispiellose Gesundheitskrise erfordert eine neu Solidarität und Zusammenarbeit im Bereich der Gesundheit und der damit im Zusammenhang stehenden Waren und Dienstleistungen.

Dies stellt eine Verpflichtung der Europäischen Union sowohl gegenüber den Menschen in Europa als auch eine globale Verantwortung dar.

Wir müssen auf drei Ebenen handeln:

• Bekämpfung der Pandemie durch Unterstützung der öffentlichen Gesundheitssysteme in jedem Mitgliedstaat.

• Sicherstellung des Einkommens und der Beschäftigung der arbeitenden Menschen, einschließlich der Gewerbetreibenden und der kleinen Selbstständigen.

• Mobilisierung des Produktionssystems und Investitionen zur Deckung unmittelbaren Bedürfnisse mit besonderem Augenmerk auf die soziale und ökologische Umwandlung der Wirtschaft.

Diese Solidarität ist essentiell. Sie erfordert finanzielle Mittel. Die können wir nicht erreichen, indem wir uns an die Finanzmärkte wenden. Das zu tun, würde bedeuten, die Gesundheitssysteme noch stärker der Spekulation auszuliefern. Doch gerade der Druck der Finanzmärkte, die öffentlichen Ausgaben zu senken, war es, der uns in die aktuelle Situation gebracht hat. Durch die Umsetzung der vom Kapital diktierten Austeritätspolitik bei den öffentlichen Dienstleistungen!

Die EZB muss gegen Finanzspekulationen auf die Schulden jedes Landes intervenieren, die Gesundheitssysteme finanzieren und die sozioökologische Umstellung der Wirtschaft anstoßen. Die versprochenen1.050 Milliarden Euro im Rahmen des Quantitative Easing müssen auch den öffentlichen Diensten zur Verfügung stehen.

Wir fordern daher die Einrichtung eines Europäischen Gesundheitsfonds, der, von der EZB mit 100 Jahre laufenden Anleihen finanziert wird. So könnte die EZB Darlehen zu Null- oder sogar Negativzinsen und nicht rückzahlbare Vorschüsse an die Mitgliedstaaten zur Finanzierung ihrer öffentlichen Gesundheitssysteme und anderer öffentlicher Dienstleistungen vergeben.

Artikel 123, Absatz 2 des Lissabonner Vertrags erlaubt dies. Jeder Staat würde im Verhältnis zu seiner Bevölkerung davon profitieren. Dieser Fonds müsste demokratisch, durch VertreterInnen des Europäischen Parlaments und des Europäischen Wirtschafts- und Sozialrates, Vertretern der nationalen Parlamente und VertreterInnen des Personals der öffentlichen Gesundheitssysteme verwaltet werden. Ein Teil dieses Fonds könnte für öffentliche Gesundheitsausgaben in Entwicklungs- oder Schwellenländern in Afrika, Lateinamerika, im südlichen Mittelmeerraum und in östlichen, außerhalb der EU liegenden Nachbarländern verwendet werden. Gleichzeitig sollten Maßnahmen zur Aufrechterhaltung von Beschäftigung und Einkommen ergriffen werden, und andere Prioritätensetzungen bei der Kreditvergabe der Banken an die Unternehmen fördern. Es ist notwendig, geeignete Instrumente zur Zusammenarbeit bei gesundheitsbezogene Aktivitäten mit Blick auf eine ökosoziale Umstellung der Produktion zu entwickeln. Dies sollte durch nichtkapitalistische Kooperationsabkommen in allen EU-Ländern erfolgen und Elemente eines Technologietransfers einschließen.

Die ersten Unterzeichner sind:

Annamária ARTNER – Ökonomin (Ungarn), Heinz BIERBAUM – Präsident der Europäischen Linkspartei (Deutschland), Walter BAIER – Politischer Koordinator von transform ! europe (Österreich) Giannis BASKOZOS – ehemaliger Generalsekretär, Gesundheitsministerium (Griechenland), Bruno BAURAIND – Ökonom, General Sekretär GRESEA (Belgien), Frederic BOCCARA’ – Ökonom, CESE, (Frankreich), Vincent BOULET – Sekretariat Europäische Linkspartei, Giovanna CAPELLI –Europaverantwortliche, Rifondazione Comunista , (Italien) Denis DURAND – Ökonom, ehemaliger Manager Französische Zentralbank,(Frankreich), Paolo FERRERO – ehemaliger Sozialminister, Vizepräsident der Europäischen Linkspartei (Italien), Andrea FUMAGALLI – Ökonom (Italien), Waltraud FRITZ – Sekretariat Europäischen Linkspartei, (Österreich), Georgios GIANNOPOULOS ehemaliger Generalsekretär, Gesundheitsministerium (Griechenland). Pierre LAURENT Vizepräsident der Europäischen Linkspartei (Frankreich), Fernando LUENGO ESCALONILLA – Ökonom (Spanien), Giovannni MAZZETTI – Ökonom (Italien), Mirko MESSNER – Sprecher KPÖ,(Österreich), Catherine MILLS – Ökonomin, Panthéon-Sorbonne (Frankreich), Maite MOLA Vizepräsidentin Europäische – Linkspartei (Spanien), Judit MORVA – Ökonomin (Ungarn), Carlos SANCHEZ MATO –Verantwortlich Wirtschaft, IU(Spanien ), Barbara STEINER – Direktorin transform ! europe (Österreich), Antonella STIRATI – Ökonomin (Italien), Evelyne TERNANT – Ökonomin, (Frankreich ), Axel TROOST – Ökonom (Deutschland), Euclides TSAKALOTOS – Ökonom, ehemaliger Finanzminister (Griechenland), Attila VAJNAI – Sekretariat Europäische Linkspartei (Ungarn), Andreas XANTHOS – ehemaliger Gesundheitsminister (Griechenland)

O BCE deve servir o bem comum – saúde, emprego, clima – e não a finança. A inaudita crise mundial de saúde exige uma nova solidariedade pela cooperação genuína na produção de bens e serviços relacionados com a área da saúde. Isto desafia a União Europeia e os povos europeus a prestarem auxílio ao mundo, em particular aos países do Sul e aos países emergentes.

Agiremos em três níveis: combater a pandemia, apoiando os sistemas de saúde pública de cada Estado-membro. Garantir a renda e o emprego dos trabalhadores, como os artesãos e os trabalhadores independentes. Mobilizar o sistema de produção e fazer investimentos para atender a essas necessidades imediatas, com vista à conversão social e ambiental da produção e da economia. Essa solidariedade é essencial. Requer meios financeiros.

Não é invocando os mercados financeiros que poderemos implementá-la. Ao fazê-lo, estaríamos a colocar o sistema de saúde ainda mais nas suas mãos, com títulos de dívida caros e especulativos. Foi também a pressão dos mercados financeiros para reduzir os gastos públicos que nos colocou na situação atual, após uma série de planos de austeridade lançados para satisfazer a ganância do capital contra hospitais e todos os serviços públicos! Além de intervir para evitar especulações financeiras sobre a dívida de cada país, o BCE também deve financiar os sistemas de saúde e, assim, iniciar a conversão social e ambiental da produção e da economia.

Dos 1.050 bilhões de euros anunciados pelo BCE, o alívio quantitativo também deve ser disponibilizado ao sistema público de saúde e outros serviços públicos de cada Estado-membro da UE. Por isso, reivindicamos imediatamente a criação de um Fundo Europeu de Saúde. A sua ação pode ser posteriormente expandida. Receberá dinheiro do BCE sob a forma de títulos de 100 anos, que não são negociáveis nos mercados. Financiaria, com empréstimos a taxas de juros nulas ou mesmo negativas e com adiantamentos não reembolsáveis, as despesas dos sistemas públicos de saúde e de outros serviços públicos dos Estados-membros em resposta à crise do Coronavírus. O ponto n.º 2 do artigo 123.º do Tratado de Lisboa permite fazê-lo. Cada Estado-membro beneficiaria em proporção à sua população.

Este Fundo seria gerido democraticamente, com representantes do Parlamento Europeu e do Conselho Económico e Social Europeu, representantes dos parlamentos nacionais e representantes dos trabalhadores dos sistemas públicos de saúde. Parte deste Fundo poderia ser usada para gastos em saúde pública em países em desenvolvimento ou emergentes em África, na América Latina, no Sul do Mediterrâneo e em países de Leste que se encontram fora da UE. Ao mesmo tempo, para ajudar a manter o emprego e o salário, devem ser tomadas medidas que promovam um outro tipo de seletividade quanto à política de empréstimos bancários às empresas.

Em terceiro lugar, é necessário desenvolver a cooperação industrial – não capitalista, com compartilhamento tecnológico e equilibrado entre todos os países da UE – para atividades relacionadas à saúde e à conversão ambiental e social da produção.

OS PRIMEIROS SIGNATÁRIOS SÃO: Annamária ARTNER-Economista (Hungria) Heinz BIERBAUM-Presidente do Partido da Esquerda Europeia (Alemanha) Walter BAIER-Coordenador político do transform! europe (Áustria) Giannis BASKOZOS-ex-secretário geral do Ministério da Saúde (Grécia) Bruno BAURAIND-economista, secretário geral do GRESEA (Bélgica) Frederic BOCCARA-Economista, CESE, comité executivo do PCF (França) Vincent BOULET-Secretariado do Partido da Esquerda Europeia, responsável pela Europa do PCF(França) Giovanna CAPELLI-Responsável pela Europa da Refundação Comunista(Itália) Denis DURAND-Economista, ex-gerente do Banco Central Francês, PCF(França) Luís FAZENDA- ex-vice-presidente da Assembleia da República Portuguesa Bloco de Esquerda (Portugal), Paolo FERRERO- ex-Ministro do Bem-Estar, Vice-presidente do Partido da Esquerda Europeia(Itália) Andrea FUMAGALLI-Economista (Itália) Waltraud FRITZ-Secretariado do Partido da Esquerda Europeia (Áustria) Georgios GIANNOPOULOS-ex-secretário geral do Ministério da Saúde (Grécia) José GUSMÃO- Member of the European Parliament, Bloco de Esquerda (Portugal) Pierre LAURENT-Vice-presidente do Partido da Esquerda Europeia (França) Fernando LUENGO ESCALONILLA-Economista (Espanha) Giovannni MAZZETTI-Economista (Itália) Mirko MESSNER-Secretário do Partido Comunista(Áustria) Catherine MILLS-Economista, Universidade Sorbonne (França) Maite MOLA-Vice-Presidente do Partido da Esquerda Europeia (Espanha) Judit MORVA-Economista(Hungria) Carlos SANCHEZ MATO-Responsável pelo setor económico da Esquerda Unida (Espanha) Barbara STEINER-Diretora do transform! europe(Áustria) Antonella STIRATI-Economista(Itália) Evelyne TERNANT-Economista, PCF(França) Axel TROOST-Economista(Alemanha) Euclides TSAKALOTOS-Economista, ex-Ministro das Finanças (Grécia) Átila VAJNAI-Secretariado do Partido da Esquerda Europeia(Hungria) Adreas XANTHOS-ex-Ministro da Saúde (Grécia)

Η ΕΚΤ πρέπει να εξυπηρετεί το κοινό καλό-υγεία, απασχόληση ,κλίμα-και όχι τoν χρηματικό τομέα.

Η πρωτοφανής παγκόσμια υγειονομική κρίση απαιτεί μια νέα αλληλεγγύη για μια πραγματική συνεργασία στον τομέα της υγείας και της παραγωγής των σχετικών αγαθών και υπηρεσιών.

Αυτό θέτει μία πρόκληση για την ΕΕ, απέναντι στον ευρωπαϊκό λαό και τον κόσμο, ειδικά για τις χώρες του Νότου και τις αναπτυσσόμενες.

Οφείλουμε να δράσουμε σε τρία επίπεδα:

στην καταπολέμηση της πανδημίας στηρίζοντας τα συστήματα δημόσιας υγείας κάθε κράτους μέλους, στην εξασφάλιση του εισοδήματος και της απασχόλησης όλων των εργαζομένων και στη στήριξη του παραγωγικού συστήματος με πραγματοποίηση επενδύσεων για την κάλυψη αυτών των άμεσων αναγκών, με στόχο την κοινωνική και περιβαλλοντική μετατροπή της παραγωγής και της οικονομίας.

Η αλληλεγγύη είναι αναγκαία. Απαιτούνται τεράστιοι πόροι. Δεν υλοποιούνται με επίκληση στις χρηματοπιστωτικές αγορές. Έτσι, το σύστημα υγειονομικής περίθαλψης θα έπεφτε βαθύτερα στα χέρια του χρηματοπιστωτικού κεφαλαίου και της κερδοσκοπίας. Επιπρόσθετα, η πίεση των χρηματοπιστωτικών αγορών συνέβαλε αποφασιστικά στη μείωση των δημόσιων δαπανών, οδηγώντας στην τρέχουσα κατάσταση, ακολουθώντας μια σειρά προγραμμάτων λιτότητας, προς ικανοποίηση της απληστίας του κεφαλαίου ενάντια στην υγεία και σε όλες τις δημόσιες υπηρεσίες! Γι’ αυτό, εκτός της παρέμβασης για την αποτροπή κερδοσκοπίας σχετικά με το χρέος κάθε χώρας, η ΕΚΤ πρέπει να χρηματοδοτήσει άμεσα το σύστημα υγείας και συνεπώς την κοινωνική και περιβαλλοντική μετατροπή της παραγωγής και της οικονομίας. Αρχίζοντας από τα 1.050 δις που ανακοίνωσε η ΕΚΤ, η Ποσοτική Χαλάρωση πρέπει να διατεθεί στο δημόσιο σύστημα υγείας και σε άλλες δημόσιες υπηρεσίες σε κάθε χώρα της ΕΕ.

Επομένως, ζητούμε άμεσα τη δημιουργία ενός Ευρωπαϊκού Ταμείου Υγείας που στη συνέχεια μπορεί να επεκτείνει τη δράση του. Θα λάβει χρήματα από την ΕΚΤ με τη μορφή 100ετών ομολόγων, που δεν θα είναι διαπραγματεύσιμα στις αγορές. Θα χρηματοδοτήσει, με δάνεια μηδενικού ή αρνητικού επιτοκίου και με προκαταβολές μη επιστρεπτέες, τις δαπάνες των κρατών μελών για το δημόσιο σύστημα υγείας τους και άλλες δημόσιες υπηρεσίες για την αντιμετώπιση της κρίσης του Coronavirus. Το άρθρο 123, παράγραφος 2, της Συνθήκης της Λισαβόνας το επιτρέπει. Κάθε κράτος μέλος θα επωφελείται, ανάλογα με τον πληθυσμό του. Το Ταμείο αυτό θα διαχειρίζεται δημοκρατικά, από εκπροσώπους του Ευρωκοινοβουλίου, του Ευρωπαϊκού Οικονομικού και Κοινωνικού Συμβουλίου, των εθνικών κοινοβουλίων και στελεχών των συστημάτων δημόσιας υγείας. Μέρος αυτού του Ταμείου θα μπορούσε να χρησιμοποιηθεί για δαπάνες δημόσιας υγείας στις αναπτυσσόμενες ή αναδυόμενες χώρες της Αφρικής, της Λ.Αμερικής, της Ν.Μεσογείου και της Ανατολής εκτός της ΕΕ. Παράλληλα, το Ταμείο θα ξεκινήσει τη δραστηριότητά του με στόχο τη διατήρηση της απασχόλησης και του εισοδήματος. Τρίτον, το Ταμείο θα εργαστεί για να αναπτύξει την βιομηχανική συνεργασία των δραστηριοτήτων που συνδέονται με την υγεία και την περιβαλλοντική και κοινωνική μετατροπή της παραγωγής, μέσω συμφωνιών μη καπιταλιστικής συνεργασίας που καλύπτουν ισόρροπα ,σε όλες τις χώρες της ΕΕ, τις ανάγκες για την υγεία .

Οι πρώτοι υπογράφοντες είναι: Annamária ARTNER–Οικονομολόγος (Ουγγαρία), Heinz BIERBAUM–Πρόεδρος του Κόμματος Ευρωπαϊκής Αριστεράς-(ΚΕΑ) (Γερμανία), Walter BAIER–Πολιτικός συντονιστής του transform !europe (Aυστρία), Γιάννης ΜΠΑΣΚΟΖΟΣ– τέως ΓΓ Υπουργείου Υγείας (Ελλάδα), Bruno BAURAIND–Οικονομολόγος,(Βέλγιο),Frederic BOCCARA’– Οικονομολόγος, Εκτελεστική Επιτροπή του ΚΚΓ (Γαλλία), Vincent BOULET–γραμματεία ELF, Υπεύθυνος Ευρώπης του ΚΚΓ (Γαλλία), Giovanna CAPELLI–Υπεύθυνη Ευρώπης της Κομμουνιστικής Επανίδρυσης (Ιταλία), Denis DURAND– Οικονομολόγος, τέως διευθυντής στην Κεντρική Τράπεζα Γαλλίας, ΚΚΓ (Γαλλία), Paolo FERRERO – τέως Υπουργός Ευημερίας, Αντιπρόεδρος του ΚΕΑ (Ιταλία), Andrea FUMAGALLI – Οικονομολόγος (Ιταλία), Waltraud FRITZ–Γραμματεία ΚΕΑ (Αυστρία), Γιώργος ΓΙΑΝΝΟΠΟΥΛΟΣ – τέως ΓΓ Υπουργείου Υγείας (Ελλάδα), Pierre LAURENT–Αντιπρόεδρος ΚΕΑ (Γαλλία), Fernando LUENGO ESCALONILLA – Οικονομολόγος (Ισπανία), Giovannni MAZZETTI–Οικονομολόγος (Ιταλία), Mirko MESSNER–Γραμματέας του Κομμουνιστικού Κόμματος Αυστρίας (Αυστρία), Catherine MILLS–Οικονομολόγος, Sorbonne University (Γαλλία), Maite MOLA–Αντιπρόεδρος του ΚΕΑ (Ισπανία), Judit MORVA – Οικονομολόγος (Ουγγαρία), Carlos SANCHEZ MATO – Υπεύθυνος οικονομικού τομέα της Ενωμένης Αριστεράς (Ισπανία), Barbara STEINER – Διευθύντρια του transform ! europe (Αυστρία), Antonella STIRATI – Οικονομολόγος (Ιταλία), Evelyne TERNANT–Οικονομολόγος, ΚΚΓ(Γαλλία), Axel TROOST–Οικονομολόγος (Γερμανία), Ευκλείδης ΤΣΑΚΑΛΩΤΟΣ-Οικονομολόγος, τέως Υπουργός Οικονομικών (Ελλάδα), Attila VAJNAI–Γραμματεία ΚΕΑ (Ουγγαρία), Ανδρέας ΞΑΝΘΟ –Τέως Υπουργός Υγείας (Ελλάδα).

EBC musi służyć wspólnemu dobru – zdrowiu, zatrudnieniu, środowisku naturalnemu – a nie finansom. Bezprecedensowy światowy kryzys zdrowotny wymaga nowej solidarności na rzecz prawdziwej współpracy w dziedzinie zdrowia i produkcji powiązanych towarów i usług. Stanowi to wyzwanie dla UE, dla narodów Europy i świata, w szczególności dla krajów Południa i krajów wschodzących.

Musimy działać na trzech poziomach: zwalczać pandemię poprzez wspieranie publicznych systemów opieki zdrowotnej każdego kraju; zapewnić dochody i zatrudnienie pracowników, rzemieślników i osób pracujących na własny rachunek; wspierać system produkcyjny oraz inicjować społeczne i środowiskowe przekształcenie produkcji i gospodarki.

W tym celu potrzebne są znaczne środki. To nie poprzez odwoływanie się do rynków finansowych możemy je uzyskać. W ten sposób system opieki zdrowotnej znalazłby się jeszcze bardziej w rękach finansów i spekulacji. To właśnie presja ze strony rynków finansowych przyczyniła się w decydujący sposób do ograniczenia wydatków publicznych, wprowadzając nas w obecną sytuację, po serii planów oszczędnościowych uruchomionych w celu zaspokojenia chciwości kapitału wobec opieki zdrowotnej i wszystkich usług publicznych! Z tego powodu, oprócz interwencji mających na celu zapobieganie spekulacjom finansowym w zakresie zadłużenia każdego kraju, EBC musi niezwłocznie sfinansować system opieki zdrowotnej, a tym samym społeczne i środowiskowe przekształcenie produkcji i gospodarki. Z 1,050 mld euro zapowiedzianych przez EBC, kreacja monetarna musi być również udostępniona dla publicznego systemu opieki zdrowotnej i innych usług publicznych w każdym kraju UE.

W związku z tym wzywamy do natychmiastowego utworzenia Europejskiego Funduszu Zdrowia, który może następnie rozszerzyć swoje działania. Otrzyma ona swoje pieniądze z EBC w postaci 100-letnich papierów wartościowych, którymi nie można handlować na rynkach. Będzie on finansował, za pomocą pożyczek o zerowych lub ujemnych stopach procentowych oraz bezzwrotnych zaliczek, wydatki państw członkowskich na ich system zdrowia publicznego i inne usługi publiczne w odpowiedzi na kryzys związany z koronaawirusem.

Pozwala na to art. 123 ust. 2 traktatu lizbońskiego. Każde państwo członkowskie odniosłoby korzyści, proporcjonalnie do jego liczby ludności. Fundusz ten byłby zarządzany w sposób demokratyczny, z udziałem przedstawicieli PE i Europejskiej Rady Społeczno-Ekonomicznej, przedstawicieli parlamentów krajowych oraz przedstawicieli personelu systemów zdrowia publicznego. Część tego funduszu mogłaby zostać wykorzystana na wydatki na system zdrowia publicznego w krajach rozwijających się lub wschodzących w Afryce, Ameryce Łacińskiej, południowym regionie Morza Śródziemnego i na wschodzie poza UE. Równolegle, Fundusz rozpocznie pracę w celu utrzymania zatrudnienia i dochodów. Po trzecie, Fundusz będzie pracował nad rozwojem współpracy przemysłowej w zakresie działań związanych ze zdrowiem oraz środowiskowym i społecznym przekształceniem produkcji poprzez umowy o współpracy niekapitalistycznej, które w zrównoważony sposób zaspokajają potrzeby zdrowotne we wszystkich krajach UE.

Pierwszymi sygnatariuszami są:

Annamária ARTNER – ekonomista (Węgry), Heinz BIERBAUM – przewodniczący Europejskiej Partii Lewicy (Niemcy), Walter BAIER – koordynator polityczny transformacji! europa (Austria), Giannis BASKOZOS – lekarz, były podsekretarz MZ (Grecja), Bruno BAURAIND – ekonomista, sekretarz generalny Gresea (Belgia), Frederic BOCCARA’ – ekonomista, EKES, Komitet Wykonawczy Francuskiej Partii Komunistycznej (Francja), Vincent BOULET – szef francuskiej partii komunistycznej Europa (Francja), Giovanna CAPELLI – szefowa Europejskiej Partii Refundacji Komunistycznej (Włochy), Denis DURAND – ekonomista, były członek zarządu Banku Francji, PCF (Francja), Paolo FERRERO – były minister opieki społecznej, wiceprzewodniczący Partii Lewicy Europejskiej (Włochy), Andrea FUMAGALLI – ekonomista (Włochy), Waltraud FRITZ – Sekretariat Partii Lewicy Europejskiej (Austria), Georgios GIANNOPOULOS – były sekretarz MZ (Grecja), Pierre LAURENT – wiceprzewodniczący Partii Lewicy Europejskiej (Francja), Fernando LUENGO ESCALONILLA – ekonomista (Hiszpania), Giovannni MAZZETTI – ekonomista (Włochy), Mirko MESSNER – sekretarz Partii Komunistycznej (Austria), Catherine MILLS – ekonomistka, Uniwersytet Panteon-Sorbona (Francja), Maite MOLA – wiceprzewodnicząca Partii Lewicy Europejskiej (Hiszpania), Judit MORVA – ekonomistka (Węgry), Carlos SANCHEZ MATO – kierownik ds. ekonomicznych Izquierda Unida (Hiszpania), Barbara STEINER – dyrektor ds. transformacji! europa (Austria), Antonella STIRATI – ekonomista (Włochy), Evelyne TERNANT – ekonomistka, Francuska Partia Komunistyczna (Francja), Axel TROOST – ekonomista (Niemcy), Euklides TSAKALOTOS – ekonomista, były minister finansów (Grecja), Attila VAJNAI – sekretariat partii Lewicy Europejskiej (Węgry), Adreas XANTHOS – były minister zdrowia (Grecja)

Az Európai Központi Banknak az emberek javát – az egészségügyet, a foglalkoztatást, a környezetvédelmet – kell szolgálnia, nem a pénzvilágot. A korábban sosem látott járvány okozta válságban újfajta szolidaritás és együttműködés szükséges a világban az egészségügy és a kapcsolódó termékek és szolgáltatások előállítására. Ez óriási kihívást jelent az EU-nak nem csak a tagállamok népei felé, hanem az egész világ, különösen a déli félteke és a feltörekvő országok felé.

Három szinten kell cselekedni: meg kell fékezni a járványt támogatást adva minden tagállam közegészségügyi rendszerének; jövedelmet és foglalkoztatást kell biztosítani a munkavállalóknak, a kisiparosoknak és az önálló vállalkozóknak; támogatni kell a termelési rendszert és elindítani a társadalmi és környezeti szerkezetváltást a termelésben és a gazdaságban.

Mindehhez óriási erőforrásokra van szükség. Erőforrásokra, amikhez nem a pénzpiacoknak való könyörgéssel tudunk hozzájutni. Ha ez történne, az egészségügyi rendszer méginkább kiszolgáltatottabbá válna a tőkével és a spekulációval szemben. Másrészt az állami kiadásokat éppen az óriási pénzpiaci nyomás következtében kurtították meg mindenhol, aminek jól látjuk a jelenlegi következményeit: a tőke mohósága az egészségügy és az állami ellátórendszerek könyörtelen leépítését vonta maga után. Éppen ezért az EKB beavatkozása egyrészt azért szükséges, hogy elejét vegyük az egyes tagállamok államadósságát célzó pénzügyi spekulációnak, de ami még ennél is fontosabb: hogy azonnal finanszírozzuk az egészségügyi rendszert, a társadalmi és környezeti szerkezetváltást a termelésben és a gazdaságban.

Az EKB által első lépésként bejelentett 1.050 milliárd eurós finanszírozásnak egy részét a tagállamok egészségügyi rendszereinek és többi ellátórendszerének a rendelkezésére kell bocsátani, minden egyes tagországban.

Követeljük, hogy a jelenlegi válsághelyzetben haladéktalanul hozzanak létre egy Európai Egészségügyi Alapot. Ez az Alap 100 éves lejáratú, piacokon nem átruházható értékpapírok formájában fog pénzhez jutni. Az Alap – a koronavírus által okozott válságban – kamatmentes vagy negatív kamatú kölcsönökkel és vissza nem térítendő előlegekkel fogja támogatni a tagállamok egészségügyi és egyéb ellátórendszereit. A Lisszaboni Szerződés 123. cikke 2. bekezdése lehetőséget ad erre. Minden egyes tagország a népessége arányának mértékében profitálna ebből az Alapból. Az Alapot demokratikusan kezelnék az Európai Parlament képviselői és az Európai Gazdasági és Szociális Tanács tagjai, a tagországok parlamentjeinek a képviselői és az állami egészségügyi rendszerekben dolgozók képviselői. Az Alap egy részét az EU-n kívül, fejlődő és a feltörekvő országokban lehetne felhasználni Afrikában, Latin-Amerikában, a Földközi-tenger déli és keleti térségében. Ezzel párhuzamosan az Alap megkezdené a foglalkoztatás és a jövedelmek megtartására irányuló tevékenységét. Harmadrészt az Alap a munkájával elő fogja segíteni az egészséggel kapcsolatos ipari termelőtevékenységek együttműködését, valamint a társadalmi és környezeti szerkezetváltást a termelésben és a gazdaságban. Teszi mindezt olyan nem kapitalista jellegű együttműködési szerződéseken keresztül, amelyek kiegyensúlyozott módon tesznek eleget az emberek egészség iránti szükségletének.

The first signatories are:

Annamária ARTNER – Economist (Hungary), Heinz BIERBAUM – President of the European Left Party(Germany), Walter BAIER – Political coordinator of transform ! europe(Austria), Giannis BASKOZOS – former General secretary Ministry of Health(Greece), Bruno BAURAIND – Economist, general secretary of GRESEA (Belgium), Frederic BOCCARA’ – Economist, CESE, Executive committee of PCF(France), Vincent BOULET – ELF secretariat, Responsible for Europe of PCF(France), Giovanna CAPELLI – Responsible for Europe of Refoundation Communist Party(Italy), Denis DURAND – Economist, former French central bank manager, PCF(France), Paolo FERRERO – former Welfare Minister, Vicepresident of the European Left Party(Italy), Andrea FUMAGALLI – Economist(Italy), Waltraud FRITZ – European Left Party secretariat(Austria), Georgios GIANNOPOULOS – former General secretary Ministry of Health(Greece), Pierre LAURENT – Vicepresident of the European Left Party(France), Fernando LUENGO ESCALONILLA – Economist(Spain), Giovannni MAZZETTI – Economist(Italy), Mirko MESSNER – Secretary of the Communist Party(Austria), Catherine MILLS – Economist, Sorbonne University (France), Maite MOLA – Vicepresident of the European Left Party(Spain), Judit MORVA – Economist (Hungary), Carlos SANCHEZ MATO – Responsible for the economic sector of Izquierda Unida(Spain), Barbara STEINER – Director of transform ! europe(Austria), Antonella STIRATI – Economist(Italy), Evelyne TERNANT – Economist, PCF (France), Axel TROOST – Economist (Germany), Euclides TSAKALOTOS – Economist, former Finance Minister(Greece), Attila VAJNAI – European Left Party Segretariat (Hungary), Adreas XANTHOS – former Minister of Health(Greece)